Nemzeti Kutatási, Fejlesztési És Innovációs Alap által támogatott projekt - VKFI 16-1-2016-0103 Tel.: (+36-1) 354-3811

Otoneurológiai Rendelés

 

A szédülés rendkívül ijesztő tünet, mely a szédülő beteg mindennapjait is kellemetlenné teheti. Jelentős életminőség-romlást okozhat, bizonyos esetekben komoly szorongást, pánik-tüneteket is provokálhat.

A szédüléses panaszoknak több oka lehetséges. Vérnyomás- és vércukor-ingadozás, vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás, szorongás, pánikbetegség és még sok egyéb ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat. Az egyensúlyrendszer végkészüléke, érzékelő szerve a fülünkben legbelül, a belsőfülben helyezkedik el.

A belsőfül érzékelő sejtjei a mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk, közelebbről a nyúltagyunk felé. A nyúltagyi egyensúlyi központok összehangolják a helyzetérzésünk alapján az izomzatunk feszülését, ezen keresztül testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy egyenesen tudjunk állni, járni. Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani a környezetünk tárgyait. Ez a folyamat normális egyensúlyrendszer esetén tudat alatt zajlik le. Szédülést okozó betegség esetén ez tudatossá válik, és megkeserítheti mindennapjainkat.

A szédüléses panaszok kivizsgálásakor a beteg előbb vagy utóbb egyensúlyrendszeri vizsgálatra, ún. otoneurológiai vizsgálatra kerül (az összetett latin szóban az ,,oto” a fül, a ,,neurológia” az idegrendszer tudományát jelenti, jelezve, hogy az egyensúlyrendszer betegségei fül- és idegrendszeri eredetűek egyaránt lehetnek). Az itt vizsgálatra kerülő betegek többsége szédülés, kisebb része halláscsökkenés és/vagy fülzúgás miatt keresi fel az otoneurológiát. Betegeink többségét fül-orr-gégész, ideggyógyász, illetve háziorvos kollégáink küldik vizsgálatra, vagy egyéni kezdeményezésként keresik fel szakrendelésünket. Érdemes tudni, hogy Magyarországról származott az a két tudós, Hőgyes Endre és Bárány Róbert, akiknek érdeme volt az egyensúlyrendszer élettanának és vizsgálatának kidolgozása. Bárány Róbert Nobel-díjat is kapott ezért.

Az egyensúlyrendszer vizsgálata a következő alapvető részekből áll:

A beteggel történő hosszú, célzott megbeszélés, leletek részletes áttekintése, fülészeti vizsgálat. A vizsgálat során megvizsgáljuk, nem látható-e esetleg a dobhártyáján fülbetegségre utaló jel, például fülfolyás vagy lyuk a dobhártyán. Amennyiben a beteg hallásromlást is panaszol, a hallás eszközös vizsgálata is szükséges, hiszen a belsőfülben az egyensúlyszervvel szoros kapcsolatban van a hallásérzékelés szerve, a csiga is.

Az orvos ezután megvizsgálja, milyen a beteg állása, járása csukott szemmel, hiszen erről következtetni lehet az egyensúlyrendszer állapotára.

A vizsgálat fontos része a szemmozgások vizsgálata. Ilyenkor azt vizsgálják, van-e a betegnek szemtekerezgése. A szemtekerezgés (latin nevén nystagmus) akaratunktól független ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat. Egyes szembetegségeknek is lehet tünete a nystagmus, sőt néha veleszületetten is előfordulhat, anélkül, hogy bármilyen betegség lenne a hátterében.

A szemmozgások vizsgálata után, ha a beteg állapota engedi, ún. provokációs vizsgálatokat végez az orvos. Megvizsgálja például, hogy fejhelyzet- és testhelyzetváltozásra kialakul-e szédülés és nystagmus. A provokációs vizsgálatok közül a leghasznosabb, bár a beteg számára kissé kellemetlen, a hő ingerléses vizsgálat. Erre bizonyos esetekben szükség van az egyensúlyrendszer állapotának felméréséhez.

A vizsgálatkor felmelegítik vagy lehűtik a hallójáraton keresztül a félkörös ívjáratokat, és ennek következtében az ívjáratokban lévő folyadék mozgásba jön (mint amikor a hideg és a meleg víz összekeveredik a kádban). A folyadék áramlása izgalomba hozza a félkörös ívjáratok érzékelő sejtjeit, ez az izgalom áttevődik a szemmozgató izmokra, és nystagmus jön létre. Az orvos a szemmozgásokból következtet a belsőfül működésére. A beteg a belső fül izgalmi állapota alatt szédülést érez, mely szédülésérzés pár percig tart, erőssége az egyensúlyrendszer betegségétől, és a vegetatív idegrendszer izgalmi állapotától függően különböző lehet. Mivel szédülést provokáló vizsgálatok is történhetnek, célszerű, ha a beteg a vizsgálat előtt 3 órával más nem fogyaszt nagy mennyiségű ételt. Ezzel kivédhetők a szédüléssel összefüggésben esetlegesen jelentkező gyomor-bélrendszeri kísérő tünetek. Kevés folyadékkal a szükséges gyógyszereit beveheti. Kívánatos, hogy a betegek az eddigi vizsgálati eredményeket hozzák magukkal, akkor is, ha panaszaik okára az nem derített fényt. A nem kóros eredmények ismerete is fontos, mivel vizsgáló orvosainknak tudni kell, milyen vizsgálatok történtek korábban. A beteg további kezelése szempontjából fontos, hogy a betegek az eddig szedett gyógyszereik nevét, azok erősségét, adagolását el tudják mondani.

Az egyensúlyrendszer betegségei járhatnak egyszeri, hosszabb lefolyású szédüléses periódusokkal, illetve lehetnek visszatérő, rövidebb ideig tartó rohamokkal járó betegségek. Az egyensúlyrendszer kóros állapotaiban állandó bizonytalanságérzés is előfordulhat, bár a forgó szédülés a belsőfül-betegségekben gyakoribb panasz.

Minden betegség oka más és más, az Ön esetében fennálló kórokot orvosa részletesen elmagyarázza Önnek. A vizsgálat végén orvosunk részletes orvosi véleményt ad önnek, hogy háziorvosának, illetve kezelőorvosának meg tudja mutatni. Egyes esetekben az egyensúlyi rehabilitáció részeként egyensúlyfejlesztő gyakorlatokról is kap leírást, és szükség esetén gyógyszerrel is ellátjuk.

Vissza a tetejére